Karácsonyi hangulat

 

„Olyan szomorkás a hangulatom máma…” - mondja a nóta. …És mondjuk mi is elég gyakran az ehhez hasonló nem túl jó hangulatú megállapításokat: „Nem vagyok jó passzban.” „Voltam már jobban is.” „ A béka s… alatt vagyok.” „Semmi kedvem felkelni.” „Felejtsetek el.” „Meg kéne csinálni.” „El kell mennem.” „Muszáj beszélnem vele.”

Mi lenne, ha változtatnánk a hangulatunkon?

A hangulatunk sokkal lényegesebb tényező az életünkben, mint gondolnánk. A múltbeli hangulataink összessége hatással van a jelenünkre, a jelen hangulatunk pedig hatással lesz a jövőnkre. A hangulatunkkal kapcsolatban három feladatunk van.

1. A múltunkból vonjuk le a tanulságot és zárjuk le.

2. A jövőt tervezzük kellemesre és tegyünk érte nap, mint nap.

3. Eközben és emellett játsszunk és élvezzük a létezést minden pillanatban.

Könnyű azt mondani, és teljesen más megcsinálni, de szeretettel biztatok mindenkit, hogy vágjon bele ebbe a folyamatba, mert soha nem látott irányt vesz az élete, amiben egyre több és több szeretet lesz. (A tudás és az alkalmazott tudás között különbség van.)

1.      Ne engedjük, hogy a múlt negatívumai befolyásolják a jelenünket! Függetlenítsük magunkat szisztematikusan a múlt rossz hangulatainak hatásától, erre a pszicho-energetikai technikák alkalmasak (pl. EFT). A múltunkat kitörülni nem tudjuk és ne is álljon szándékunkban, viszont a múlthoz kapcsolódó jelenlegi hangulatunk megváltoztatása abszolút lehetséges és szükséges. Tévedés azt hinni, hogy „én ezt már rég lerendeztem”. Az ésszel, értelemmel történő lezárás nem lezárás, a hangulatunk továbbra is befolyásoltság alatt marad a múltbeli kellemetlen esemény folytán! Nem tehetünk róla, a létezésünk törvényeihez tartozik, hogy ez a tudatalatti programjaink műve, amelyek az izmainkban, sejtjeinkben, a lelkünkben tárolódnak az értelmünktől, intelligenciánktól, az akaratunktól teljesen függetlenül.

2.      Foglalkozzunk a jövőnkkel is! Találjuk ki, hogy mi lenne az ideális számunkra a jövőnket tekintve. Mi lenne az ideális munka, pénzmennyiség, lelki élet, személyes fejlődés, családi-, baráti kapcsolatok. Milyen lenne az ideális pénzáramlás vagy kapcsolat. Fedezzük fel magunkat: mikor éreznénk, hogy szeretve vagyunk, milyenek lennének az ideális körülményeink. Mi lenne az ideális az apró dolgokat tekintve. Pl. milyen lenne az ideális kinézetem, mi lenne az ideális a testemnek. Milyen lenne a számomra ideális nyelvtudás vagy főzőtudomány. Mi lenne a számomra ideális hajdísz, lakásdísz, ruhanemű és így tovább. Amikor egy párat kitaláltunk, akkor alakítsunk ki a magunk számára fontossági sorrendet. Válasszunk ki egyet, maximum kettőt, és ezekkel kapcsolatban gondolkodjunk komolyan a megvalósítás folyamatán. A többivel ne törődjünk; ha összejön jó, ha nem, úgy is jó. Időnként ismételjük ezt a kitalálási folyamatot, mert az életünk változik, és az ideáljaink is változnak.

3.      A jövőnk szándékos javítása céljából és a létezés pillanatnyi élvezetéért gondoskodjunk arról, hogy most jó hangulatunk legyen. Igaz, hogy sokszor időjárásfüggő, vagy véletlenszerű a hangulatunk, és azt gondoljuk, hogy „a hangulatom olyan, amilyen, nem tehetek róla.” Tényleg nem tehetünk róla, de arról már nagyon is tehetünk, hogy a következő 5 percben milyen lesz a hangulatunk. A szomorkás hangulatú kijelentések helyett beszéljünk arról, ami az ideális lenne, amit szeretnénk. Ha nincs jó hangulatunk, vegyünk igénybe segítséget! (Természet, barátok, klub, zene, sport, stressz oldó technikák – lásd a korábbi blog bejegyzéseket). Amikor kicsit jobb hangulatunk van, akkor kezdjük el megtenni azokat a pici dolgokat, amelyek a legfontosabbak a saját ideális dolgaink teljesüléséhez, és kezdjünk el tenni a szeretteink számára ideális dolgokért is. Eközben játsszunk, humorizáljunk, lazuljunk, élvezzük az életet!

Karácsony közeledtével kívánom, hogy legyünk nyitottak a változásra. Egyesek szerint meg se érjük a karácsonyt, mert itt a „világvége”. Való igaz, hogy minőségi változás tanúi vagyunk, tapasztaljuk a bőrünkön. Ne csak reménykedjünk, hogy az eddigi világnak van vége, és most következik egy szeretettel telítettebb, oldottabb világ, hanem tegyünk is érte. Mélységesen hiszem, hogy ha törődünk a saját testünkkel, gyógyítjuk a saját lelkünket, javítjuk a saját kapcsolatainkat, fejlesztjük a tudásunkat, és tőlünk telhetően cselekszünk, akkor a világot is gyógyítjuk. (Amint kint, úgy bent vagy amint fent, úgy lent.) A karácsony nem a sírás-rívás, nem a „jaj, egyedül vagyok”, nem a szomorkodás, nem a huza-vona, nem a düh, nem az utálkozás ünnepe. A karácsony nem csak egy felcicomázott külsőség. Határozzuk el, hogy belső tartalmat is adunk a karácsonynak és az összes többi napnak.

Határozzuk el, hogy igazodunk a „szeretet trendhez”, és változzunk mi is. Határozzuk el, hogy most komolyan vesszük, hogy a karácsony az újonnan előtörő világosság, a szeretet ünnepe, és ennek megfelelően új hangulatot kapcsoljunk hozzá. DIREKT.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok! :-)

Szürke hályog

Két ismerősömnél szürke hályogot diagnosztizáltak. Elég ijesztő, amikor az ember egyre kevésbé lát és bizonytalanná válik minden megmozdulása. Teljesen természetes, hogy szemész orvoshoz megyünk, aki előjegyzésbe veszi a műtétet. Szorongunk, de bízunk az orvostudományban: két kis metszést ejtenek a szaruhártyán, kicsúsztatják a zavarossá vált szemlencsét és a helyébe egy személyre szabott mű szemlencsét illesztenek – rutinműtét. Ez is kicsit ijesztő, de mi más választásunk van?

Úgy vélem, hogy a szürke hályog népbetegség – átvitt értelemben, és éppen emiatt egyre inkább fizikai értelemben is. Eltakarja a többség szeme elől a természet kézenfekvő összefüggéseit. A magyar nyelv csodálatos. Magában rejti a mélyebb összefüggéseket. Amikor azt mondjuk valakiről, hogy „hályog van a szemén”, ez azt is jelenti, hogy nem látja tisztán az élet dolgait. Ha nem segít ezen idejében, akkor a lelki ok testi szinten is megnyilvánul, megjelenik a tünet. A tünet olyan, mint egy jelzőlámpa, aminek eredetileg a funkciója az, hogy jelezze, mit kell megjavítani a szerkezetben. A javítás után a jelzőlámpa már nem jelez. Tehát, ha szürke hályogunk van, akkor van valami változtatnivaló, van valami nehézség az életünkben, persze fogalmunk sincs, hogy pontosan mivel kellene törődnünk.

Eltávolodtunk a természettől, a saját érzelmeinktől. Nem érezzük őket, vagy ha igen, akkor nem hallgatunk rájuk „nem hallgatunk a szívünkre”. Romlani kezd a szemünk, és ennek eredményeképpen előbb-utóbb a fizikai valóságot is egyre kevésbé látjuk jól. Ha kicsit lelassítanánk, ha egy kicsit jobban figyelnénk a gondolatainkra, a testünkre és az életünkre, akkor kézenfekvő lenne, hogy elkezdjünk végre az érzelmeinkkel is foglalkozni.

A szürke hályog tünete mögött (és minden tünet mögött) egy történet van. Egy múltban velünk történt dolog, ami mélyen érintett bennünket, és amit sok-sok év alatt sem bírtunk „feldolgozni”. Hordozzuk a "mélytudatban" és a sejtjeinkben, bár lehet, hogy már régen elfelejtettük. Emiatt viszont képtelenek vagyunk örömmel nézni a jövőbe. „Homály fedi a jövőt.” A változtatnivaló egyszerűen az lenne, hogy tanuljunk a gyerekektől, akik nem homályosnak, hanem tisztának, derűsnek látják a jövőt, kíváncsisággal, örömmel várják, hogy mi fog történni, élveznek minden új dolgot, minden találkozást. Azonnal kifejezik az érzelmeiket, és a sírás vagy toporzékolás után nem foglalkoznak a sérelmükkel, azonnal elfelejtik a múltat.

Ezt mi felnőttek is meg tudjuk csinálni. Kis segítséggel el tudunk vonatkoztatni a múltunktól. Mi lenne, ha változtatnánk a hozzáállásunkon? Emlékszem a saját cinikus, lekezelő hozzáállásomra, amikor az első olyan könyvet olvastam, amiben a lelki problémák és a testi tünetek összefüggéseiről volt szó. Ma már ezek az összefüggések tudományos alátámasztást nyertek. Dr. Hamer Orvostudomány a feje tetején c. könyvéből kiderül, hogy egy-egy konkrét konfliktus után, a konfliktusnak megfelelő pontos helyen az agyunkban és párhuzamosan egy szervünkben azonnal kimutatható elváltozás jön létre, és azt is lehet tudni (meg lehet precízen jósolni), hogy a konfliktus kezelésétől függően később mi fog történni.   Dr. Bruce Lipton Tudat a belső teremtő, vagy Dawson Churc Génjeink csodája c. könyvekből sokkal többet megtudhatunk ezekről az összefüggésekről, és felhasználhatjuk arra, hogy közeledjünk a megértő és szerető emberi mivoltunkhoz, akinek a természetes állapota az egészség, mert hitem szerint legbelül mindannyian ilyenek vagyunk. (Az említett "kis segítség" lehet pl. az EFT. www.humanharmony.hu )

A gének meghatározzák a sorsunkat

Valahol azt olvastam, hogy minden állítás után tegyek kérdőjelet, ha szélesíteni akarom a látásmódomat. Tehát a címben található állítás kérdéssé alakítva így hangzik:

·         A gének meghatározzák a sorsunkat?

Igen, eddig így tudtam, valakitől (a tanáraimtól, a szüleimtől) megtanultam még gyerekkoromban. Teljes szívemmel hittem abban, hogy a szüleim mindentudók, és a tananyag sem véletlenül tartalmazza, amit tartalmaz; bizonyára okos emberek sűrítették a még okosabb tudósok által felfedezett dolgok lényegét a tankönyvekbe. A későbbiekben ezt a tapasztalataim is alátámasztották.

Hogy folytassam az állítások kérdéssé alakítását:

·         A szüleim, a tanáraim mindentudók?

Nem. Ők is hallottak, megtanultak dolgokat.

·         A tudósoknak mindig igazuk van?

Nem. Az elméletek többségét csak egy ideig fogadják el az emberek, jönnek mindig új elméletek.

·         A megismételt kísérletek mindig ugyanazt az eredményt hozzák?

Nem. Én magam is terveztem kísérleteket, és akárhogy igyekeztem, hogy a kísérleti körülmények ugyanolyanok legyenek, mégis ami elterveztetett, az többnyire nem a terv szerint végeztetett („ember tervez, Isten végez”).

·         A tapasztalataim alátámasztották, hogy a gének meghatározzák a sorsunkat?

Azt gondoltam, hogy igen. Megfigyeltem szülők és gyermekek hasonló arcvonásait, mozdulatait, viselkedését, betegségét, sőt sorsát is. Megfigyeltem az ellenkezőjét is; egyáltalán nem törvény, hogy a gyermek a szülei sorsát kövesse.

Ha visszagondolunk a saját sorsunkra, nem csak a gének, hanem a véletlenek is alakították a sorsunkat, pl. amit mások társaságában tapasztaltunk, az éppen úgy befolyásolhatta a sorsunkat, mint az otthonról hozott dolgok.

Később aztán olvastam arról, hogy a gének hordozzák az örökítő anyagot, ezeknek köszönhető, hogy emberformánk és emberre jellemző képességeink vannak; látunk, hallunk, beszélünk, írunk, olvasunk, tanulunk, mozgunk, cselekszünk, szeretkezünk. A génjeink ezen felül viszont végtelen sok sors variáció lehetőségét is magukba rejtik, és hogy mégis melyik sors válik valóra, az attól függ, hogy hogyan gondolkodunk.

·         A gének tehát meghatározzák a sorsunkat?

A mai tudományos álláspont szerint igen és nem. Embersorsra vagyunk kárhoztatva, mert embernek születtünk, de hogy milyen sors vár ránk, abban a gondolkodásunk a meghatározó. Legfőképpen az a fajta gondolkodásunk, amit hatéves korunkig magunkba szívtunk a környezetünkből, mint egy szivacs, és rögzítettük az elménkbe. Ez a beégetett „merevlemez” kísér végig bennünket életünkön, és határozza meg a sorsunkat. Ha nem tetszik a sorsunk, akkor kedvünkre alakíthatjuk a gondolkodásunkat, tanulhatunk bármit, átírhatjuk elménk programjait, és akár le is cserélhetjük a „merevlemezt”. Ugye feltűnt, hogy milyen találó az elménkre a „merevlemez” metafora? Néha végtelenül merev gondolkodásúak tudunk lenni! (Ez abban nyilvánul meg, hogy másokat végtelenül merev gondolkodásúaknak tartunk…) Mi lenne, ha rugalmasabbá tennénk magunkat?

Könyvek ebben a témában: Dawson Church: Génjeink csodája /Az epigenetikai gyógyítás és szándékaink új biológiája/, Bruce Lipton: Tudat, a belső teremtő /A sejtek mágiája/

Az élet értékei

Ezen a héten megint megkérdezte tőlem valaki, hogy ő minek él, ha az utóbbi két évben lelki válságok (családi tragédiák) sorát éli meg. Lelkes kiselőadást tartottam neki  telefonon keresztül, hogy a kapcsolatokért, a családért, és hasonlók…,  de lehet, hogy felzaklatott állapotában semmi nem  jutott el hozzá.

Mi lenne, ha számba vennénk az értékeinket akkor is, ha éppen nem élünk válságos pillanatokat? (Tőlem nem meglepő módon most is érzésekről fogok beszélni.)

MUNKA

Úgy vélem, hogy csodálatos értékünk a jól végzett munka öröme. Nincsen ahhoz fogható érzés, amikor időt, energiát fektetünk valamibe, folyamatosan élvezzük, ahogy alakul, és végül látható, mérhető eredménye van a munkánknak. Nincsen ahhoz fogható, amikor a munkánkkal elégedettek vagyunk. Persze tudom, hogy nagyon sokan elégedetlenek vagyunk a saját elvégzett munkánkkal, mert ott van bennünk a maximalizmus, a tökéletességre való törekvés, és mivel mindig minden munkánál van tökéletesebb, ezért a rossz érzéseink dominálnak az elvégzett munkával kapcsolatban. Jó dolog, hogy a munkával kapcsolatos bármilyen negatív hozzáálláson lehetséges változtatni, ha akarunk.

ELISMERÉS

Csodálatos értékünk az elismerés. Nincsen ahhoz fogható érzés, amikor mások is elégedettek velünk, és elismerik a munkánkat, úgy, hogy ezt szóvá is teszik. Az elismerés jólesik akkor is, ha a mosolyunkra, az öltözködésünkre, a viselkedésünkre vagy bármi egyébre vonatkozik. Ezért érdemes nekünk magunknak is keresni azt, hogy kit miért lehet őszintén elismerni. Tudom, hogy néha rosszul tűrjük az elismerést, mert hátsó szándékot gondolunk mögé, vagy egyszerűen csak rossz érzésünk lesz tőle – oka van ennek. Jó dolog, hogy ezen az érzelmi hozzáálláson lehetséges változtatni, ha akarunk. 

PÉNZ

Csodálatos értékünk a pénz. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel a kijelentéssel megosztom az olvasótábort, lesz, aki nem ért egyet ezzel, mert a pénzhez csupán a negatív érzelmei kapcsolódtak élete során. De bizony, a jól végzett munka örömét tetézi, ha pénzzel honorálják, és jó érzés, amikor bármilyen más módon pénz áll a házhoz. Jó dolog, hogy a negatív érzelmi hozzáálláson lehetséges változtatni, ha akarunk.

BARÁTOK

Csodálatos értékünk a barátok. Az igaz barátok, akik akkor is mellettünk vannak, amikor nincs pénz, vagy nincs semmink, amit nyújtani tudnánk. Számukra egyszerűen fontos a jelenlétünk, és a mi számunkra fontos az ő jelenlétük. Szükségünk van egymásra az életben, osztozhatunk az örömükben, a bánatukban, velük megoszthatjuk bánatunkat, örömünket. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor érdeklődünk egy másik ember élete iránt, vagy részt is veszünk benne; néha elmegyünk vele dolgozni, kalandozni, kikapcsolódni és ez által mélyebben belelátunk az életébe. Időpocsékolásnak tűnik, ha nem a saját dolgunkkal törődünk, de lehet, hogy ez is hozzátartozik a saját dolgunkhoz. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor valaki érdeklődik a mi életünk iránt, időnként meglátogat, és mi néha beengedjük az életünkbe. Ha nem örülünk ennek, akkor tudjuk, hogy negatív érzelmek kapcsolódtak a barátkozáshoz, pl. megszégyenülés, megalázottság, bűntudat vagy más kellemetlen érzelem. Jó dolog, hogy ezen az érzelmi hozzáálláson lehetséges változtatni, ha akarunk.

CSALÁD

Csodálatos értékünk a család. Nincsen ahhoz fogható érzés, amikor hazavár bennünket valaki. Lehet, hogy elégedetlenek vagyunk azzal a családdal, amit kaptunk, vagy elveszítettük, vagy nem kaptunk családot, de mi lenne, ha gondot fordítanánk új család alapítására vagy a család összetartására? Talán nyűgnek tűnik a mai szélsőséges helyzetben, de mégis: a családot nem pótolja semmi. Ha nem rendelkezünk vele, teremtsük meg. Jó dolog, hogy az ezzel kapcsolatos aggodalmainkon és hitetlenségünkön lehetséges változtatni – ha akarunk.

TANULÁS

Csodálatos értékünk a tanulás. Nincsen ahhoz fogható érzés, amikor valamit megtanultunk, vagy éppen most tanuljuk. Kihívás, élvezet és kínlódás is tud lenni egyszerre, csak találjuk ki, hogy mit szeretnénk megtanulni. Persze sokan vagyunk, akik az iskola befejeztével fogadalmat tesznek, hogy „könyvet soha többet a kezembe nem veszek”, és ennek oka van, de jó dolog, hogy a negatív hozzáállásunkon lehetséges változtatni.

ADÁS

Csodálatos érzés adni. Próbáljuk ki, milyen érzés az, hogy egy borítékba jelentősebb mennyiségű pénzt teszünk, ráírjuk, hogy „te, aki megtalálod ezt a borítékot, a tartalma a tiéd, váljon a javadra”, és messziről lessük, vagy nem is lessük, hogy ki találja meg. Soha nem fogja megtudni, hogy kitől kapta, és minden bizonnyal élete válságos pillanatában segíti ki a boríték, amit ő csodának fog értékelni. Már erre gondolni is fantasztikus érzés, hát még megcsinálni. Ha sajnálod azt a pénzt, ne add oda senkinek. Jó dolog, hogy ezen a hozzáállásunkon is lehetséges változtatni.

SZABADSÁG

Csodálatos érzés szabadnak lenni. Ezt akkor tudjuk igazán értékelni, ha már voltunk bezárva, vagy volt bezártság érzésünk, tehetetlenség érzésünk. Csodálatos dolog, hogy bármit gondolhatunk, bármit megtehetünk, minden tőlünk függ. Csodálatos élmény megtapasztalni, hogy a világ összes erői képesek összpontosulni a mi érdekünkben. Ez a kellemes véletlenek és a csodák sorozatában nyilvánulhat meg. Ha nem így érezzük, vagy sosem tapasztaltunk hasonlót, jó dolog, hogy még ezen is lehet változtatni.

EGÉSZSÉG

Csodálatos értékünk az egészség. Ha nem lenne fizikai fájdalmunk, betegségünk, akkor nem tudnánk értékelni az egészséget. Ha van fájdalmunk, van betegségünk, az talán csodálatos lehetőség arra, hogy változtassunk az életünkön, a gondolkodásunkon, a hozzáállásunkon, és addig változtassunk, amíg újra makk egészségessé nem válunk.

ÁLMAINK

Csodálatos értékünk az álmaink. Persze sokan nem tudunk álmodni, mert valamiért kihalt belőlünk az, hogy vágyhatunk valaha is valamire. Igen vágyhatunk, és a vágyaink teljesülhetnek. Az álmaink megvalósításának folyamata maga a boldogság. Ha nincsenek álmaink, akkor segíthetünk mások álmait valóra váltani.

SZERETET

Csodálatos értékünk a szeretet. Semmihez sem fogható megható pillanatokban lehet részünk, amikor pl. mások álmait valósítjuk meg. Semmihez sem fogható pillanatokban lehet részünk, amikor hálát adunk az értékeinkért, és alázattal fogadjuk a körülményeinket, az adottságainkat, és mindazt, ami történik velünk. Ha nem így van, jó dolog, hogy ezen is változtathatunk.

Hálát adok az alábbi film alkotóinak, akik nálam sokkal világosabb formában érzékeltetik az élet értékeit.

http://www.youtube.com/watch?v=whtADRcRolk&feature=player_embedded#!
ITT A FILM>>> 

Pénzügyi önelemzés

Anthony Robbins (?) egyik könyvében találtam az alábbi elemzést. (Elnézést a szerzőtől.) Akár pénzügyi fellendülésünk kezdetét is jelentheti, ha elkezdünk behatóbban foglalkozni ezzel a dologgal.

1.      jövedelmem – /alacsony, megfelelő, magas/ (alkalmazotti fizetés, mellékállás, saját vállalkozás ahol ott kell lennem, saját cégvezetés ahol nem kell ott lennem, bérbe adott ingatlan, jogdíj, kamat, stb.)

2.      vagyon – /nincs, kis, nagy/ (megtakarítás, üzlet, vállalkozás, részvény, ingatlan, amiben nem lakom, egyéb /gyűjtemény, gyémánt, műtárgy, érme, stb./ )

3.      befektetésem – (nincs, kevés, sok) / ami reményeink szerint több pénzt fog hozni /

4.      tudásom a pénzről, tőkéről – (gyenge, átlagos, magas pénzügyi intelligenciám van)

5.      pénzügyi tervem van-e – (igen, nem)

6.      pénzügyi tanácsadóm van-e – (igen, nem)

7.      ismeretségi köröm anyagi helyzete – (nálam rosszabb, hasonló az enyémhez, nálam jobb)

8.      félreteszem-e bevételeinek 10-20%-át – (igen, nem)

9.      adományozok-e – (igen, nem)

10.  hiszem-e hogy rászolgáltam a pénzre – (igen, nem tudom, nem)

11.  mennyi ideig tudnék megélni, ha a jövőben egy forintot sem keresnék? (néhány hét, néhány év, anyagilag független vagyok)

12.  látom-e azt a napot, amikor vagyonom kamataiból megélek? – (igen, nem)

13.  megelégszem-e azzal, ha 5 év múlva ugyanaz lesz, mint most?  - (igen, nem)

14.  tudom-e, hogy pontosan mit gondolok a pénzről – (igen, nem)

15.  jellemezzem a helyzetemet (aktív bevétel Ft/hó, passzív bevétel Ft/hó, kiadás Ft/hó)

16.  pénzhez való viszonyom – (taszítom a pénz, semleges, vonzom a pénz)

17.  a pénz erőt ad (igen, nem)

18.  befektetési alapok (nem tudom mi az, halvány elképzelésem van, ismerem)

19.  részvényekről a tudásom – (nem tudok semmit, halvány elképzelésem van, ismerem)

20.  fontos-e a pénz – (igen, nem)

21.  hozzáállásom – (nem érdekel a pénz, közömbös, érdekel)

22.  anyagi helyzetem – (rossz, átlagos, jó)

23.  hogy érzem magam a pénzzel kapcsolatban – (rosszul, semlegesen, jól)

Ha elégedetlenek vagyunk az önelemzés eredményével, akkor több dolgot tehetünk.

·         Elhatározzuk, hogy ezen változtatni fogunk. (Mindent lehet, csak akarni kell!)

·         Elkezdjük nyomon követni a bevételeinket és a kiadásainkat (saját egyszerű könyvelés), és számba vesszük a vagyonunkat. (A következő két dolog kizárja egymást: megoldás vagy kifogás)

·         Elkezdjük növelni a tudásunkat a pénzzel kapcsolatban. (könyvek, előadások, tréningek)

–     George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere

–     Kiyosaki: Gazdag papa (sorozat) /1. Gazdag papa, szegény papa, 2. Cashflow négyszög, 3. Üzleti iskola…. és a többi…/

–     Bodo Schäfer: Út az anyagi függetlenséghez

–     Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik

–     Napoleon Hill: Gondolkozz és gazdagodj!

–     Charles F. Haanel: Mesterkulcsrendszer

–     Dr. Tóth András: Ősember a pénztárcámban

–     Mike Litman, Jason Oman: Beszélgetések milliomosokkal

–     A pénz szeretet (www.gazdagnok.hu)

–     Stuart Wilde: A pénzcsinálás trükkje

–     Chopra: A bőség megteremtése

–     Bob Proctor: Gazdagnak születtél

–     Anthony Robbins: Határtalan siker

–     Brian Tracy: Maximális teljesítmény

Minél inkább képben leszünk, annál inkább látni fogjuk, hogy mi a teendőnk. Az önelemzésből is kiderül pár dolog, ami az elégedettség irányába visz, pl. jó ötlet, ha egy nálunk jobb anyagi helyzetű embert meghívunk ebédre, és közben nem mi panaszkodunk, hanem tanulunk tőle, figyeljük, hogy ő hogyan áll a pénzhez/ az élethez.

·         Szisztematikusan átalakítjuk a pénzzel-, gazdagsággal-, önértékeléssel kapcsolatos negatív érzelmeinket, amelyekről lehet hogy most még tudomásunk sincs. www.humanharmony.hu vagy http://www.forras.honlapom.com vagy www.fenysziget.com