Fejlesszük a képzelőerőnket!

„Amint fent, úgy lent, amint kint, úgy bent” – mondja az ókori egyiptomi smaragdtábla /Hermész Triszmegisztosz/.

Talán elsőre nem nagyon lehet érteni ezt a gondolatot, de ha elkezdjük kicsit jobban megfigyelni az életet, a mindennapjainkat, akkor feltűnhet, hogy tényleg így van.

A kicsi energiarendszer leképezi (tükrözi) a nagyot, és fordítva, azaz valamilyen megfelelés tapasztalható. A belső világunknak megfelel mindaz, ami körülvesz bennünket. Közmondások is szólnak erről a témáról: „Madarat tolláról, embert barátjáról.”, „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!”

Látható pl., hogy…

• ami a fejünkben van, annak megfelelően élünk. A meggyőződéseink irányítják a sorsunkat. „Az élet nem habostorta.” – aki ezt vallja, az ő számára tényleg nem az. „Az élet arra való, hogy világot lássunk.” – aki ezt vallja, ő folyton világot lát.
• ahogyan viselkedünk egy csoportban (osztály, tanfolyam), éppen úgy veszünk részt az életben. Ha nem merünk megnyikkanni egy angolórán, akkor az életben is gyávák vagyunk.
• ha rend van a fejünkben, jó az időbeosztásunk, akkor valószínűleg rend van az íróasztalunkon.
• jellemző ránk, ahogyan alakítjuk az otthonunkat, látszik a lakáson, a kertünkön, hogy mi van a fejünkben, ha nem lehet belátni a kerítésünkön, akkor valószínűleg a lelkünkben is zárkózottak vagyunk.
• ami fontos számunkra fejben, az az életvitelünkben megmutatkozik. Ha első a gyerek, akkor főleg a gyerekkel foglalkozunk. Ha első a munka, akkor a munkával törődünk legtöbbet.
• ha folyton a múlton rágódunk, és nem léptünk túl dolgokon, akkor a múltat idéző holmik tömkelege vesz körül bennünket, semmit nem akaródzik kidobni.
• ha alkohol kell a stresszoldáshoz, akkor minden bizonnyal olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek szintén alkohol kell a stresszoldáshoz.
• ha tiszta a táplálékunk, amit beviszünk a testünkbe, akkor tiszta lesz a bőrünk is, ami mutatja a szervezetünk állapotát.
• ahogyan csodálatos rendszerben épülnek fel a sejtjeink, éppoly csodálatos rendszerben épülnek fel a szerveink, vagy az egész szervezetünk.
• a homeopátiában a különböző rendszerek közti megfelelés alapján gyógyítanak.

Érezhetők is ezek az összefüggések nem csak láthatók. Ha voltunk pl. „családállításon” (a lelkünket rendezni igyekvő terápia), ott néhány ember vagy néhány tárgy segítségével felidézik valaminek az energiarendszerét, (pl. egy család, egy vállalat, vagy az egy élő szervezet energiarendszerét), és az ember a saját bőrén tapasztalhatja, hogy tényleg jelen van pont az az energiarendszer, amit befolyásolni szeretnénk.  „Agykontroll” tanfolyamon (ami azzal foglalkozik, hogy a gondolatok hogyan hatnak az életre) tanítják, hogy pl. segítő szándékkal egy másik ember energiarendszerét hogyan érzékelhetjük – ami életre szóló élmény lehet.

Ahogyan gondolkodunk, amilyen a képzelőerőnk, az meghatározó, mert az élet mindig igazolja a feltevéseinket, és materializálja a komoly elképzeléseinket. Ha azt gondoljuk, hogy egy garzon is megteszi, akkor minden bizonnyal garzonban éljük le az életünket. Ha azt gondoljuk, hogy muszáj saját kertet művelnünk, akkor valószínűleg saját kertet művelünk. Ha azt gondoljuk, hogy nincs miért élni, akkor lépten-nyomon beigazolódik a feltevésünk, és ha azt gondoljuk, hogy csodálatos élményeink lehetnek, akkor szintén lépten-nyomon beigazolódik a feltevésünk.

Változtassunk a gondolkodásunkon, fejlesszük a képzelőerőnket!

Minél nagyobb a képzelőerőnk ereje, annál nagyobb hatással van életünkre. A képzelőerőnkkel kapcsolatos összes gátlásunkat, korlátozó hiedelmeinket, hitetlenségünket rendezhetjük (a testünk energia blokkjait feloldó) EFT-vel, (Érzelmi Felszabadítás Technikával), és nekiállhatunk a képzeletünk szisztematikus fejlesztésének. Ehhez segítségül szolgálhat Esther és Jerry Hicks, Kérd és megadatik! című könyve, vagy Charles F. Haanel, Mesterkulcsrendszer című könyve. Akiknek ezek a könyvek túlságosan elvarázsoltak, azoknak első lépésként Louise L. Hay Éld az életed c. könyve segíthet a gondolatok formálásában.

Szükség van-e az Érzelmi Felszabadítás Technikájára (EFT-re)?

Érzelmi Felszabadítás? Talán elnyomás alatt vannak az érzelmek, vagy be vannak zárva, hogy fel kellene szabadítani őket?

Az érzelmek el vannak nyomva…

…némelyek olyannyira, hogy teljesen eltűntek a szemünk elől. Egy sor érzelemnek híján vagyunk – látszólag. Valójában minden ember képes minden érzelmet érezni – és érzi is, ha nincs is tudatában.

Szoktunk szégyent érezni? Dühöt? Féltékenységet? Lehet, hogy sosem szégyenkezünk, sose vagyunk dühösek, sosem vagyunk féltékenyek, mert talán úgy véljük, hogy „nincs értelme”. Feleslegesnek gondolunk néhány érzelmet, és nem is érzékeljük őket: „Miért kéne irigynek lennem?” „Dehogyis bántottál meg!” „Jaj, nem kell félni!” Szélsőséges esetben szinte az összes érzelmet elnyomjuk magunkban, és látszólag érzelmek nélkül éljük az életünket. Talán azt gondoljuk, hogy az érzelmek se elnyomva, se bezárva nincsenek, ez badarság, tehát semmi szükség a felszabadításukra. „Kár is az érzelmekkel foglalkozni, mert az nőknek való, bonyolult dolog, és csak baj lehet belőle.”

Az érzelmek elnyomásának oka…

Hamar megtanultuk gyerekkorunkban, hogy nem érdemes éreznünk az érzelmeink közül párat, mert az szeretetmegvonással jár. Kisebb fájdalom eltitkolnunk/eltüntetnünk egy érzelmet, mint nélkülöznünk a szülői szeretetet. Automatikusan kiváló technikákat fejlesztünk ki az érzelmek eltüntetésére, és emiatt felnőtt korunkban tiszta szívünkből hisszük, hogy mi sosem éreztünk ilyen vagy olyan érzelmet. Persze ha szembesülünk azzal, hogy körülöttünk mások éreznek valamit, amit mi nem, azzal meggyűlik a bajunk; megvetjük, ellenségesen kezeljük, elhatárolódunk. Ha például nem talál valaki munkát egy ideje, akkor sokféle érzelmet érezhet, amit mi nem értünk: elkeseredettség, tehetetlenség, elhagyatottság, szeretetlenség, gyűlölet, önértékelési zavar, gyengeség, kisebbségi érzés, stb. Vagy pl. erős egyéniségű szülők szokták értetlenül dorgálni gyerekeiket, mert ők maguk sosem engedik meg maguknak a gyengeséget: „Ne legyél már olyan gyámoltalan, állj meg a lábadon!”

A fel nem szabadított érzelmek következményei…

Az elnyomott érzelmek okozzák szinte minden bajunkat, betegségünket, problémánkat. Egyre több tanulmány, tudományos kísérleti eredmény támasztja alá a problémák, betegségek lelki eredetét, azaz az érzelmeinkkel való szoros kapcsolatát. Amikor az érzelmeket igyekszünk kínunkban eltüntetni, az csak látszólag sikerülhet. A természet erősebb az akaratunknál, így ha nem engedjük kiteljesedni őket, akkor az érzelmek nem múlnak el, hanem valamilyen módon megrekednek a testünkben, és eleinte kisebb, majd egyre nagyobb problémákat, akár testfunkció elváltozásokat okoznak bennünk. Ha az elnyomott érzelem negatív természetű, akkor a test működése romlik (pl. félelem, fájdalom, düh, neheztelés, ellenérzés, gyász, féltékenység, bűntudat, hiányérzet, szorongás, csalódottság, szomorúság, aggodalom, gyámoltalanság, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, megalázottság, szégyen, gyengeség).

Az elnyomott érzelmek felszabadítása…

Ha ezeket a megrekedt érzelmeket ki tudnánk söpörni a testünkből, akkor a testfunkciók helyreállnának. Kevesen érzékeljük azt, hogy percről percre érzelmek változatos sorozata alakul ki bennünk, legtöbben ezekből csak néhány érzelmet észlelünk. Valójában nem csak képesek vagyunk érzéseket érezni, hanem minden ember minden áldott nap rengetegféle érzelmet érez, csak egyszerűen nem tud róla (nem tudatosul benne). Felfedezhetjük, felszabadíthatjuk és javunkra fordíthatjuk az érzelmeinket. A saját érzelmeink érzékelése fejleszthető pl. úgy, hogy egyszerűen elkezdjük megfigyelni őket. Ha felfedezünk egyet-egyet, akkor nagyobb esélyünk van arra, hogy utat engedjünk neki eltávozni a testünkből, hogy esténként könnyű szívvel hajthassuk álomra a fejünket. Lefekvés előtt megkérdezhetjük pl. magunktól, hogy mi rossz történt velünk ma, mit láttunk, hallottunk, éreztünk, ami nem volt kellemes, és az EFT birtokában a maradék rossz érzésektől könnyedén megszabadulhatunk. Nem ismerek más módszert, ami ilyen gyorsan és egyszerűen rendezné a lelkünket. Ezután megkérdezhetjük magunktól, hogy mi minden szépet, jót, kellemeset tapasztaltunk, ami boldog pillanatokat okozott nekünk. (Az EFT a pozitív érzelmek rögzítésére is alkalmas.) Gyökeresen fog javulni életünk minősége, ha kioldjuk a napi stresszt, és az elalvásunk előtti utolsó gondolat rendszeresen kellemes.

Akkor vajon szükséges az érzelmek felszabadítása? A fentiek ismeretében ez költői kérdés. EFT tanfolyamról ITT olvashatsz >>>

Minden lehetséges

LEHETSÉGES NÖVELNI BEVÉTELEINKET

• Fejleszteni a szaktudásunkat (iskola, könyvek, tanfolyamok)
• Fejleszteni a pénzügyi intelligenciánkat (pl. Kiyosaki, Bodo Shäfer, Bob Proctor, Napoleon Hill könyvek)
• Javítani a pénzhez fűződő viszonyunkat (pl. agykontroll, NLP – Neuro-Lingvisztikus Programozás, EFT – Érzelmi Felszabadítás Technikája)
• Növelni az önértékelésünket (pl. félelem ellenére cselekedni, vagy Pszichokibernetika c. könyv)
• Célokat állítani (könyv: Csodalámpa)
• Megismerkedni az Univerzum törvényeivel, összhangba kerülni velük
• Eltüntetni az utunkban álló lelki görcsöket vagy meggyőződésbeli akadályokat (EFT)

LEHETSÉGES JAVÍTANI KAPCSOLATAINKAT

• Megtanulni az erőszakmentes kommunikációt (Thomas Gordon, Rosenberg könyvek)
• A figyelmünket a szükségletekre helyezni (közös célok)
• Megtanulni kezdeményezőnek lenni, és engedni mást kezdeményezni
• Megtanulni NEM-et mondani. (könyv: Mikor mondjunk nemet, és hogyan)
• Megtanulni a kapcsolatok törvényeit.
• A pszichés ellenállásunkat megszüntetni (EFT)

LEHETSÉGES JAVÍTANI EGÉSZSÉGÜNKÖN, FIZIKAI ÁLLAPOTUNKON

• Átállni egy energiát adó ritmusra (alvás, szokások)
• Elkezdeni törődni a napi testmozgással
• Elkezdeni törődni a testi szükségleteinkkel
• Megválogatni a táplálékainkat
• Kitisztítani a testünket, majd folyamatosan tisztítani
• Az ezek útjában álló lelki akadályokat elsöpörni (EFT-vel)

LEHETSÉGES JAVÍTANI LELKI ÁLLAPOTUNKON

• Elfogadni segítséget az embertársainktól, kalákában dolgozni, bulizni.
• Csökkenteni az elvárásokat – csökkenteni a konkrét elvárásokat konkrét személyekkel kapcsolatban, gyengéden ellenőrizni, felelősséget vállalni a saját dolgainkért.
• Növelni az elvárásokat – magasabbra tenni a mércét. Legyen konkrét, határozott szándékunk a jövővel kapcsolatban, akár személyekkel kapcsolatban is.  Ha nem várok el semmit, nem fogok csalódni, de eredmény se lesz. Ha nagy teljesítményt várok el, növelem az esélyét a jobb teljesítménynek. Ha csodára számítok, növelem a csoda esélyét.
• Elkezdeni a dolgok színét nézni
• Megbocsátani a hibákat másoknak és magunknak (EFT)
• Átváltani optimizmusra (pozitív előrevetítések)
• Az ezek útjában álló lelki akadályokat elsimítani (EFT)

LEHETSÉGES JAVÍTANI SZELLEMI ÁLLAPOTUNKON

• Fejleszteni az ötletgyártó képességünket (Brian Tracy, Maximális teljesítmény)
• Fejleszteni az intuíciónkat („szívem szerint mit tennék?”)
• Fejleszteni az empatikus készségünket („mi lenne akkor, ha én lennék az ő helyében?”)
• Megválogatni a szellemi táplálékainkat (kit hallgatok, kitől tanulok, kivel vagyok)
• Megtanulni elképzelni a kellemes jövőt (vízió)
• Megtanulni meditálni (gondolatirányítás gyakorlása)
• Megtanulni az univerzális törvényeket és igazodni hozzájuk
• Megtanulni szándékosan növelni a saját frekvenciánkat. (EFT)

LEHETSÉGES FELSZABADÍTANI SOK IDŐNKET

• Rendet rakni a fejünkben és magunk körül
• Értékrendet állítani, és ennek megfelelően célirányosnak lenni (azzal foglalkozom, ami fontos)
• Megtanulni tisztán látni, és hogy mi visz előre (Pl. sose feltételezz semmit, mert ez nem visz előre)
• Javítani a munkához való viszonyunkat
• Az eredményeinket tudatosan javítani a 20/80 szabály ismeretében.
• Hatékonyságot fokozni, delegálni (Brian Tracy, Maximális teljesítmény)

LEHETSÉGES JAVÍTANI A VILÁGHOZ VALÓ VISZONYUNKAT

• Felfedezni és megrendíteni az alapvető fékező meggyődéseinket, (EFT)
• Átadni a környezetünknek, amit tudunk, könnyíteni minél több ember életét, hozzájárulni a gyarapodásukhoz bármilyen téren.
• Javítani mások lelkiállapotát, javítani a saját lelkiállapotunkat, és ezzel hozzájárulni az emberiség rezgési frekvenciájának növekedéséhez (EFT)

Minden lehetséges, ha van egy határozott szándékunk. Eldöntjük, hogy ha törik, ha szakad, javítunk a helyzeten, olvasunk, tanulunk, teszünk érte, kitartóak vagyunk, és elhárítjuk az akadályokat. A legfőbb akadály bennünk van, de kezünkben a lehetőség, hogy a lelki görcsöket, a stresszt EFT-vel mihamarabb feloldjuk. Hajrá!

Karácsonyi hangulat

 

„Olyan szomorkás a hangulatom máma…” - mondja a nóta. …És mondjuk mi is elég gyakran az ehhez hasonló nem túl jó hangulatú megállapításokat: „Nem vagyok jó passzban.” „Voltam már jobban is.” „ A béka s… alatt vagyok.” „Semmi kedvem felkelni.” „Felejtsetek el.” „Meg kéne csinálni.” „El kell mennem.” „Muszáj beszélnem vele.”

Mi lenne, ha változtatnánk a hangulatunkon?

A hangulatunk sokkal lényegesebb tényező az életünkben, mint gondolnánk. A múltbeli hangulataink összessége hatással van a jelenünkre, a jelen hangulatunk pedig hatással lesz a jövőnkre. A hangulatunkkal kapcsolatban három feladatunk van.

1. A múltunkból vonjuk le a tanulságot és zárjuk le.

2. A jövőt tervezzük kellemesre és tegyünk érte nap, mint nap.

3. Eközben és emellett játsszunk és élvezzük a létezést minden pillanatban.

Könnyű azt mondani, és teljesen más megcsinálni, de szeretettel biztatok mindenkit, hogy vágjon bele ebbe a folyamatba, mert soha nem látott irányt vesz az élete, amiben egyre több és több szeretet lesz. (A tudás és az alkalmazott tudás között különbség van.)

1.      Ne engedjük, hogy a múlt negatívumai befolyásolják a jelenünket! Függetlenítsük magunkat szisztematikusan a múlt rossz hangulatainak hatásától, erre a pszicho-energetikai technikák alkalmasak (pl. EFT). A múltunkat kitörülni nem tudjuk és ne is álljon szándékunkban, viszont a múlthoz kapcsolódó jelenlegi hangulatunk megváltoztatása abszolút lehetséges és szükséges. Tévedés azt hinni, hogy „én ezt már rég lerendeztem”. Az ésszel, értelemmel történő lezárás nem lezárás, a hangulatunk továbbra is befolyásoltság alatt marad a múltbeli kellemetlen esemény folytán! Nem tehetünk róla, a létezésünk törvényeihez tartozik, hogy ez a tudatalatti programjaink műve, amelyek az izmainkban, sejtjeinkben, a lelkünkben tárolódnak az értelmünktől, intelligenciánktól, az akaratunktól teljesen függetlenül.

2.      Foglalkozzunk a jövőnkkel is! Találjuk ki, hogy mi lenne az ideális számunkra a jövőnket tekintve. Mi lenne az ideális munka, pénzmennyiség, lelki élet, személyes fejlődés, családi-, baráti kapcsolatok. Milyen lenne az ideális pénzáramlás vagy kapcsolat. Fedezzük fel magunkat: mikor éreznénk, hogy szeretve vagyunk, milyenek lennének az ideális körülményeink. Mi lenne az ideális az apró dolgokat tekintve. Pl. milyen lenne az ideális kinézetem, mi lenne az ideális a testemnek. Milyen lenne a számomra ideális nyelvtudás vagy főzőtudomány. Mi lenne a számomra ideális hajdísz, lakásdísz, ruhanemű és így tovább. Amikor egy párat kitaláltunk, akkor alakítsunk ki a magunk számára fontossági sorrendet. Válasszunk ki egyet, maximum kettőt, és ezekkel kapcsolatban gondolkodjunk komolyan a megvalósítás folyamatán. A többivel ne törődjünk; ha összejön jó, ha nem, úgy is jó. Időnként ismételjük ezt a kitalálási folyamatot, mert az életünk változik, és az ideáljaink is változnak.

3.      A jövőnk szándékos javítása céljából és a létezés pillanatnyi élvezetéért gondoskodjunk arról, hogy most jó hangulatunk legyen. Igaz, hogy sokszor időjárásfüggő, vagy véletlenszerű a hangulatunk, és azt gondoljuk, hogy „a hangulatom olyan, amilyen, nem tehetek róla.” Tényleg nem tehetünk róla, de arról már nagyon is tehetünk, hogy a következő 5 percben milyen lesz a hangulatunk. A szomorkás hangulatú kijelentések helyett beszéljünk arról, ami az ideális lenne, amit szeretnénk. Ha nincs jó hangulatunk, vegyünk igénybe segítséget! (Természet, barátok, klub, zene, sport, stressz oldó technikák – lásd a korábbi blog bejegyzéseket). Amikor kicsit jobb hangulatunk van, akkor kezdjük el megtenni azokat a pici dolgokat, amelyek a legfontosabbak a saját ideális dolgaink teljesüléséhez, és kezdjünk el tenni a szeretteink számára ideális dolgokért is. Eközben játsszunk, humorizáljunk, lazuljunk, élvezzük az életet!

Karácsony közeledtével kívánom, hogy legyünk nyitottak a változásra. Egyesek szerint meg se érjük a karácsonyt, mert itt a „világvége”. Való igaz, hogy minőségi változás tanúi vagyunk, tapasztaljuk a bőrünkön. Ne csak reménykedjünk, hogy az eddigi világnak van vége, és most következik egy szeretettel telítettebb, oldottabb világ, hanem tegyünk is érte. Mélységesen hiszem, hogy ha törődünk a saját testünkkel, gyógyítjuk a saját lelkünket, javítjuk a saját kapcsolatainkat, fejlesztjük a tudásunkat, és tőlünk telhetően cselekszünk, akkor a világot is gyógyítjuk. (Amint kint, úgy bent vagy amint fent, úgy lent.) A karácsony nem a sírás-rívás, nem a „jaj, egyedül vagyok”, nem a szomorkodás, nem a huza-vona, nem a düh, nem az utálkozás ünnepe. A karácsony nem csak egy felcicomázott külsőség. Határozzuk el, hogy belső tartalmat is adunk a karácsonynak és az összes többi napnak.

Határozzuk el, hogy igazodunk a „szeretet trendhez”, és változzunk mi is. Határozzuk el, hogy most komolyan vesszük, hogy a karácsony az újonnan előtörő világosság, a szeretet ünnepe, és ennek megfelelően új hangulatot kapcsoljunk hozzá. DIREKT.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok! :-)

Szürke hályog

Két ismerősömnél szürke hályogot diagnosztizáltak. Elég ijesztő, amikor az ember egyre kevésbé lát és bizonytalanná válik minden megmozdulása. Teljesen természetes, hogy szemész orvoshoz megyünk, aki előjegyzésbe veszi a műtétet. Szorongunk, de bízunk az orvostudományban: két kis metszést ejtenek a szaruhártyán, kicsúsztatják a zavarossá vált szemlencsét és a helyébe egy személyre szabott mű szemlencsét illesztenek – rutinműtét. Ez is kicsit ijesztő, de mi más választásunk van?

Úgy vélem, hogy a szürke hályog népbetegség – átvitt értelemben, és éppen emiatt egyre inkább fizikai értelemben is. Eltakarja a többség szeme elől a természet kézenfekvő összefüggéseit. A magyar nyelv csodálatos. Magában rejti a mélyebb összefüggéseket. Amikor azt mondjuk valakiről, hogy „hályog van a szemén”, ez azt is jelenti, hogy nem látja tisztán az élet dolgait. Ha nem segít ezen idejében, akkor a lelki ok testi szinten is megnyilvánul, megjelenik a tünet. A tünet olyan, mint egy jelzőlámpa, aminek eredetileg a funkciója az, hogy jelezze, mit kell megjavítani a szerkezetben. A javítás után a jelzőlámpa már nem jelez. Tehát, ha szürke hályogunk van, akkor van valami változtatnivaló, van valami nehézség az életünkben, persze fogalmunk sincs, hogy pontosan mivel kellene törődnünk.

Eltávolodtunk a természettől, a saját érzelmeinktől. Nem érezzük őket, vagy ha igen, akkor nem hallgatunk rájuk „nem hallgatunk a szívünkre”. Romlani kezd a szemünk, és ennek eredményeképpen előbb-utóbb a fizikai valóságot is egyre kevésbé látjuk jól. Ha kicsit lelassítanánk, ha egy kicsit jobban figyelnénk a gondolatainkra, a testünkre és az életünkre, akkor kézenfekvő lenne, hogy elkezdjünk végre az érzelmeinkkel is foglalkozni.

A szürke hályog tünete mögött (és minden tünet mögött) egy történet van. Egy múltban velünk történt dolog, ami mélyen érintett bennünket, és amit sok-sok év alatt sem bírtunk „feldolgozni”. Hordozzuk a "mélytudatban" és a sejtjeinkben, bár lehet, hogy már régen elfelejtettük. Emiatt viszont képtelenek vagyunk örömmel nézni a jövőbe. „Homály fedi a jövőt.” A változtatnivaló egyszerűen az lenne, hogy tanuljunk a gyerekektől, akik nem homályosnak, hanem tisztának, derűsnek látják a jövőt, kíváncsisággal, örömmel várják, hogy mi fog történni, élveznek minden új dolgot, minden találkozást. Azonnal kifejezik az érzelmeiket, és a sírás vagy toporzékolás után nem foglalkoznak a sérelmükkel, azonnal elfelejtik a múltat.

Ezt mi felnőttek is meg tudjuk csinálni. Kis segítséggel el tudunk vonatkoztatni a múltunktól. Mi lenne, ha változtatnánk a hozzáállásunkon? Emlékszem a saját cinikus, lekezelő hozzáállásomra, amikor az első olyan könyvet olvastam, amiben a lelki problémák és a testi tünetek összefüggéseiről volt szó. Ma már ezek az összefüggések tudományos alátámasztást nyertek. Dr. Hamer Orvostudomány a feje tetején c. könyvéből kiderül, hogy egy-egy konkrét konfliktus után, a konfliktusnak megfelelő pontos helyen az agyunkban és párhuzamosan egy szervünkben azonnal kimutatható elváltozás jön létre, és azt is lehet tudni (meg lehet precízen jósolni), hogy a konfliktus kezelésétől függően később mi fog történni.   Dr. Bruce Lipton Tudat a belső teremtő, vagy Dawson Churc Génjeink csodája c. könyvekből sokkal többet megtudhatunk ezekről az összefüggésekről, és felhasználhatjuk arra, hogy közeledjünk a megértő és szerető emberi mivoltunkhoz, akinek a természetes állapota az egészség, mert hitem szerint legbelül mindannyian ilyenek vagyunk. (Az említett "kis segítség" lehet pl. az EFT. www.humanharmony.hu )

A gének meghatározzák a sorsunkat

Valahol azt olvastam, hogy minden állítás után tegyek kérdőjelet, ha szélesíteni akarom a látásmódomat. Tehát a címben található állítás kérdéssé alakítva így hangzik:

·         A gének meghatározzák a sorsunkat?

Igen, eddig így tudtam, valakitől (a tanáraimtól, a szüleimtől) megtanultam még gyerekkoromban. Teljes szívemmel hittem abban, hogy a szüleim mindentudók, és a tananyag sem véletlenül tartalmazza, amit tartalmaz; bizonyára okos emberek sűrítették a még okosabb tudósok által felfedezett dolgok lényegét a tankönyvekbe. A későbbiekben ezt a tapasztalataim is alátámasztották.

Hogy folytassam az állítások kérdéssé alakítását:

·         A szüleim, a tanáraim mindentudók?

Nem. Ők is hallottak, megtanultak dolgokat.

·         A tudósoknak mindig igazuk van?

Nem. Az elméletek többségét csak egy ideig fogadják el az emberek, jönnek mindig új elméletek.

·         A megismételt kísérletek mindig ugyanazt az eredményt hozzák?

Nem. Én magam is terveztem kísérleteket, és akárhogy igyekeztem, hogy a kísérleti körülmények ugyanolyanok legyenek, mégis ami elterveztetett, az többnyire nem a terv szerint végeztetett („ember tervez, Isten végez”).

·         A tapasztalataim alátámasztották, hogy a gének meghatározzák a sorsunkat?

Azt gondoltam, hogy igen. Megfigyeltem szülők és gyermekek hasonló arcvonásait, mozdulatait, viselkedését, betegségét, sőt sorsát is. Megfigyeltem az ellenkezőjét is; egyáltalán nem törvény, hogy a gyermek a szülei sorsát kövesse.

Ha visszagondolunk a saját sorsunkra, nem csak a gének, hanem a véletlenek is alakították a sorsunkat, pl. amit mások társaságában tapasztaltunk, az éppen úgy befolyásolhatta a sorsunkat, mint az otthonról hozott dolgok.

Később aztán olvastam arról, hogy a gének hordozzák az örökítő anyagot, ezeknek köszönhető, hogy emberformánk és emberre jellemző képességeink vannak; látunk, hallunk, beszélünk, írunk, olvasunk, tanulunk, mozgunk, cselekszünk, szeretkezünk. A génjeink ezen felül viszont végtelen sok sors variáció lehetőségét is magukba rejtik, és hogy mégis melyik sors válik valóra, az attól függ, hogy hogyan gondolkodunk.

·         A gének tehát meghatározzák a sorsunkat?

A mai tudományos álláspont szerint igen és nem. Embersorsra vagyunk kárhoztatva, mert embernek születtünk, de hogy milyen sors vár ránk, abban a gondolkodásunk a meghatározó. Legfőképpen az a fajta gondolkodásunk, amit hatéves korunkig magunkba szívtunk a környezetünkből, mint egy szivacs, és rögzítettük az elménkbe. Ez a beégetett „merevlemez” kísér végig bennünket életünkön, és határozza meg a sorsunkat. Ha nem tetszik a sorsunk, akkor kedvünkre alakíthatjuk a gondolkodásunkat, tanulhatunk bármit, átírhatjuk elménk programjait, és akár le is cserélhetjük a „merevlemezt”. Ugye feltűnt, hogy milyen találó az elménkre a „merevlemez” metafora? Néha végtelenül merev gondolkodásúak tudunk lenni! (Ez abban nyilvánul meg, hogy másokat végtelenül merev gondolkodásúaknak tartunk…) Mi lenne, ha rugalmasabbá tennénk magunkat?

Könyvek ebben a témában: Dawson Church: Génjeink csodája /Az epigenetikai gyógyítás és szándékaink új biológiája/, Bruce Lipton: Tudat, a belső teremtő /A sejtek mágiája/