Tapasztaltál már olyat, hogy dühös voltál, és azt mondta a jóakaród, hogy ne legyél dühös? Nekem mondtak már olyanokat, hogy ne legyek türelmetlen, ne aggódjak, ne parázzak, ne legyek utálatos, ne legyek már annyira feldobott, ne "zizegjek", ne szomorkodjak, ne unatkozzak, csak ne legyek olyan büszke, vagy ne kérdezősködjek. Nem kellemes, amikor ezt mondják.
Persze, hogy az ember törekszik arra, hogy az érzelmeit a megfelelő mederbe terelje, alkotó energiákká alakítsa, és ne függjön tőlük, de ez az ő dolga, és nem a jóakarójáé. Ez egy folyamat, az érzelmek, ha tetszik, ha nem, vannak, és mindenki másképp boldogul velük. Örülj, ha Neked már könnyen megy a szükségletekre irányítani a figyelmedet, de tartsd tiszteletben azt, akinek ez még nem sikerül. Engedd neki, hogy szomorú vagy frusztrált legyen!
Az érzelmek, ha kellemesek, akkor minél többet dagonyázunk bennük, annál boldogabbak vagyunk. Az érzelmek, ha kellemetlenek, akkor minél többet dagonyázunk bennük, annál boldogtalanabbak vagyunk. Ezt mindenki tudja, éppen ezért akarunk "segíteni" a másiknak azzal, hogy hagyja abba a tocsogást a kellemetlen érzelemben. Csakhogy ez hiábavaló törekvés! Sokkal többet segítünk, ha azt mondjuk: "megértem, hogy ideges vagy" Az effajta együttérzésünk nem azt jelenti, hogy mi is idegesek leszünk, csak egyszerűen elfogadjuk a másik ember érzelmét, és ez a legtöbb, amit tehetünk.
Hozd ki a mai napból is a legtöbbet! :-) mosoly! Kr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése