„Olyan szomorkás a hangulatom máma…” - mondja a nóta. …És
mondjuk mi is elég gyakran az ehhez hasonló nem túl jó hangulatú megállapításokat:
„Nem vagyok jó passzban.” „Voltam már jobban is.” „ A béka s… alatt vagyok.”
„Semmi kedvem felkelni.” „Felejtsetek el.” „Meg kéne csinálni.” „El kell
mennem.” „Muszáj beszélnem vele.”
Mi lenne, ha változtatnánk a hangulatunkon?
A hangulatunk sokkal lényegesebb tényező az életünkben, mint
gondolnánk. A múltbeli hangulataink összessége hatással van a jelenünkre, a
jelen hangulatunk pedig hatással lesz a jövőnkre. A hangulatunkkal kapcsolatban
három feladatunk van.
1. A múltunkból vonjuk le a tanulságot és zárjuk le.
2. A jövőt tervezzük kellemesre és tegyünk érte nap, mint
nap.
3. Eközben és emellett játsszunk és élvezzük a létezést
minden pillanatban.
Könnyű azt mondani, és teljesen más megcsinálni, de
szeretettel biztatok mindenkit, hogy vágjon bele ebbe a folyamatba, mert soha
nem látott irányt vesz az élete, amiben egyre több és több szeretet lesz. (A
tudás és az alkalmazott tudás között különbség van.)
1. Ne
engedjük, hogy a múlt negatívumai befolyásolják a jelenünket! Függetlenítsük
magunkat szisztematikusan a múlt rossz hangulatainak hatásától, erre a
pszicho-energetikai technikák alkalmasak (pl. EFT). A múltunkat kitörülni nem
tudjuk és ne is álljon szándékunkban, viszont a múlthoz kapcsolódó jelenlegi
hangulatunk megváltoztatása abszolút lehetséges és szükséges. Tévedés azt
hinni, hogy „én ezt már rég lerendeztem”. Az ésszel, értelemmel történő lezárás
nem lezárás, a hangulatunk továbbra is befolyásoltság alatt marad a múltbeli
kellemetlen esemény folytán! Nem tehetünk róla, a létezésünk törvényeihez
tartozik, hogy ez a tudatalatti programjaink műve, amelyek az izmainkban,
sejtjeinkben, a lelkünkben tárolódnak az értelmünktől, intelligenciánktól, az
akaratunktól teljesen függetlenül.
2. Foglalkozzunk
a jövőnkkel is! Találjuk ki, hogy mi lenne az ideális számunkra a jövőnket
tekintve. Mi lenne az ideális munka, pénzmennyiség, lelki élet, személyes
fejlődés, családi-, baráti kapcsolatok. Milyen lenne az ideális pénzáramlás
vagy kapcsolat. Fedezzük fel magunkat: mikor éreznénk, hogy szeretve vagyunk,
milyenek lennének az ideális körülményeink. Mi lenne az ideális az apró
dolgokat tekintve. Pl. milyen lenne az ideális kinézetem, mi lenne az ideális a
testemnek. Milyen lenne a számomra ideális nyelvtudás vagy főzőtudomány. Mi
lenne a számomra ideális hajdísz, lakásdísz, ruhanemű és így tovább. Amikor egy
párat kitaláltunk, akkor alakítsunk ki a magunk számára fontossági sorrendet.
Válasszunk ki egyet, maximum kettőt, és ezekkel kapcsolatban gondolkodjunk komolyan
a megvalósítás folyamatán. A többivel ne törődjünk; ha összejön jó, ha nem, úgy
is jó. Időnként ismételjük ezt a kitalálási folyamatot, mert az életünk
változik, és az ideáljaink is változnak.
3. A
jövőnk szándékos javítása céljából és a létezés pillanatnyi élvezetéért gondoskodjunk
arról, hogy most jó hangulatunk legyen. Igaz, hogy sokszor időjárásfüggő, vagy
véletlenszerű a hangulatunk, és azt gondoljuk, hogy „a hangulatom olyan,
amilyen, nem tehetek róla.” Tényleg nem tehetünk róla, de arról már nagyon is
tehetünk, hogy a következő 5 percben milyen lesz a hangulatunk. A szomorkás
hangulatú kijelentések helyett beszéljünk arról, ami az ideális lenne, amit
szeretnénk. Ha nincs jó hangulatunk, vegyünk igénybe segítséget! (Természet,
barátok, klub, zene, sport, stressz oldó technikák – lásd a korábbi blog bejegyzéseket).
Amikor kicsit jobb hangulatunk van, akkor kezdjük el megtenni azokat a pici
dolgokat, amelyek a legfontosabbak a saját ideális dolgaink teljesüléséhez, és
kezdjünk el tenni a szeretteink számára ideális dolgokért is. Eközben
játsszunk, humorizáljunk, lazuljunk, élvezzük az életet!
Karácsony közeledtével kívánom, hogy legyünk nyitottak a
változásra. Egyesek szerint meg se érjük a karácsonyt, mert itt a „világvége”.
Való igaz, hogy minőségi változás tanúi vagyunk, tapasztaljuk a bőrünkön. Ne
csak reménykedjünk, hogy az eddigi világnak van vége, és most következik egy
szeretettel telítettebb, oldottabb világ, hanem tegyünk is érte. Mélységesen
hiszem, hogy ha törődünk a saját testünkkel, gyógyítjuk a saját lelkünket,
javítjuk a saját kapcsolatainkat, fejlesztjük a tudásunkat, és tőlünk telhetően
cselekszünk, akkor a világot is gyógyítjuk. (Amint kint, úgy bent vagy amint
fent, úgy lent.) A karácsony nem a sírás-rívás, nem a „jaj, egyedül vagyok”,
nem a szomorkodás, nem a huza-vona, nem a düh, nem az utálkozás ünnepe. A
karácsony nem csak egy felcicomázott külsőség. Határozzuk el, hogy belső
tartalmat is adunk a karácsonynak és az összes többi napnak.
Határozzuk el, hogy igazodunk a „szeretet trendhez”, és
változzunk mi is. Határozzuk el, hogy most komolyan vesszük, hogy a karácsony
az újonnan előtörő világosság, a szeretet ünnepe, és ennek megfelelően új
hangulatot kapcsoljunk hozzá. DIREKT.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok! :-)
